A foszforsavat vízben könnyen oldódó alakban tartalmazza s ezért a növénygyökerek gyorsabban elsajátíthatják, mint az egyéb foszfortrágyákban levő foszforsavat. A nagyon könnyű homoktalajok kivételével bármely talajon sikerrel alkalmazható, ha az illető talaj foszforsav pótlásra.
Amennyiben a nitrogént a vegetatív fejlődés elemének tekintettük, úgy a foszfor a generatív fejlődés makroeleme. A növényi anyagcsere folyamatokban és az energiaháztartásban betöltött szerepénél fogva a foszfor a termésképzés szempontjából alapvető. A hiánya esetén fellépő általános anyagcserezavar következtében lassul a fehérje- és cukorképzés, gyengül a keményítőszintézis. A foszforhiány hatására romlik a növény vízháztartása és az alsó, idősebb levelektől induló vöröses elszíneződés, sárgulás, majd végül elhalás figyelhető meg az állományon. Az elégtelen foszforellátás következtében késleltetetté válik a virágzás és az érés is.
Nem csak a foszfor hiánya, hanem annak többlete is káros következményekkel jár. A foszfor túladagolása jelentős tápelem aránytalanságokhoz vezethet. A P - Zn antagonizmusból adódóan foszfortöbblet esetén állományaink relatív Zn, hiányával kell számolnunk, aminek jelentős termésveszteség és minőségromlás lehet a következménye.
A szuperfoszfát a legáltalánosabban és legelterjedtebben használt foszfátműtrágya. 18-20% vízben is oldható foszfor-pentoxidot tartalmaz, kémhatása savanyú, ezért használatát savanyú talajon ajánlatos mérsékelni.
